Itt a jó idő, mindenkinek viszket a talpa, senki nem bír egyhelyben maradni. Megoszlanak az érdeklődési körök, valaki pihenni szeretne csak, van aki csak egy forró vízpartra vágyik, mások egyszerűen a természetbe mennének, megint mások csak végig buliznák a nyarat, és vannak azok a telhetetlenek, akiknek nincs nyár, ha ez az összes kikapcsolódási procedúra nincs meg egyszerre. Sajnos én is az utóbbiak közé tartozom, imádom a vízpartot, szeretek motorral és gyalogosan is túrázni, legalább két fesztivált be kell iktatnom egy szezonban, és persze ha mindezt a fáradtságot nem tudom kipihenni nyugodt körülmények közt, akkor legalább ősz közepéig használhatatlan vagyok akár munka, akár magánéleti területeket vesszük figyelembe.
Hatalmas szerencsém, hogy életem párja is hasonló érdeklődési körökkel van megáldva, mint én, így hát nincs abból vita, hogy az élet melyik részéről kell megvonni magunktól a kellemes szórakozást, hanem egyszerűen csak igyekszünk úgy gazdálkodni és félretenni, hogy a nyár valóban a felhőtlen öröm és gyönyörű élmények szerzéséről szólhasson. Nem sikerül ez sajnos mindig, de a tavalyi szezont elég jól összehoztuk, és reméljük, hogy az idei is legalább ilyen jól fog sikerülni.
Tavaly az egészet egy 4 napos fesztivállal kezdtük Csehországban, melyet egy hazai 5 napos fesztiválozás követett, majd ezek után elmentünk egy hazai wellness szállodába, hogy kipihenjük az aktív pihenés okozta fáradalmakat. Mindenhová motorral mentünk, így hát megvolt a motorozás igényének kellő szintű kielégítése, valamint a wellness hétvégénk keretein belül a hűvösebb napokon még gyalogos túrára is kerítettünk sort. A nyári programunk tartalmazott hát barátokkal közös időtöltést és kettesben való romantikázást is, így tényleg a lehető legszélesebb pihenési formákkal kényeztettük magunkat. A problémánk összesen annyi volt, hogy motoron nincs lehetőségünk annyi csomagot vinni, mint amennyit kocsival tudtunk volna. De szerencsére így is csak egy megszakítást kellett véghezvinnünk, a hazai fesztivál után, ugyanis a többi helyszínre a barátok kocsival tudták utánunk hozni a csomagjainkat. A wellness hétvégére viszont már nekünk kellett a csomagokat is szállítani, ami okozott némi bonyodalmat, de így is szépen alakultak a dolgaink.
KÉP
Történt ugyanis, hogy a kedves párom, azon az egy napon, amit otthon töltöttünk, ragaszkodott ahhoz, hogy én csak a saját dolgaim összecsomagolásával törődjek, és oldjam meg úgy, hogy minden szükséges holmi nálam legyen, mégis felférjen a motortáskákba, és a hátamon szállítható maximum egy túrazsákba. Elfogadtam hát a kihívást, és minden tőlem telhetőt meg is tettem, így hát büszkén mondhatom, hogy sikerült újabb szintet lépnem, csomagolás terén. Nem úgy, mint életem párjának, aki helytakarékossági szempontból lábbelik közül mindösszesen egy lábujjközes papucsot csomagolt. Közben tisztában volt a terveinkkel, hogy gyalogtúrát is szervezünk, illetve bármilyen olyan alkalom szóba jöhet, ami megkövetel a papucsnál legalább egy fokkal elegánsabb utcai cipőt, de ő ezekbe mind nem gondolt bele a csomagolás során. Valamint, mint információ is már csak a wellness szállodában jutott el hozzánk. Kicsit megijedtem, hogy ez így keresztbehúzza a számításaimat, hiszen sem a túrázás, sem a bulizás nem tanácsos papucsban, a másik lehetőség pedig a motoros csizmája volt, ami szintén hagy némi kívánnivalót maga után. Hiába a legjobb az ember motoros csizmája, ha azt nem rendeltetés szerűen használja, akkor fennáll annak az esélye, hogy nem nyújt akkora felhasználói élményt, mint ha mondjuk kizárólag azzal a céllal venné fel az ember a lábára, amire kialakították. De kedves volt a párom, és megnyugtatott, hogy a túráról nem kell lemondanunk, mert azt képes végignyomni a motoros csizmájában, ha pedig valahova bulizni és táncolni szeretnénk elmenni, azt is megtehetjük, őt ugyanis nem zavarja, ha az emberek kinézik a papucsa miatt, ha pedig táncolásról lenne szó, akkor mezítláb is nagyon szépen tudja hozni a formáját. Meg is történt hát már az első éjszaka és a második nappalon a lábbelik fura alkalmazása. Ahhoz képest, hogy pihenni mentünk, már első este a vacsoránk után nyakunkba vettük a várost és kerestünk egy szórakozóhelyet, ahol aztán hajnalig mulattuk az időt. Együttérzésből én is papucsban mentem, amit nagyjából az első táncolással történő próbálkozásomkor megbántam, de aztán hamar megszabadultunk a papucsoktól és a gátlásainktól is, és mind a ketten mezítláb táncoltunk, egészen hajnalig. Mondanom sem kell, hogy a lábaink mocskossága azonnali magasnyomású tisztálkodást igényelt a hajnali hazaérkezésünk után azonnal.
Másnap, ahogy felkeltünk, konstatáltuk, hogy az idő aznap eléggé hűvös, és mivel mi nem csak a betéri, de a külső medencék miatt is jöttünk ebbe a komplexumba, úgy döntöttünk, hogy kötelező az azonnali túrázást végrehajtani, mit sem törődve a fáradtságunkkal. Azonnal húztam hát a túrabakancsomat, a kedvesem pedig magára vette a motoros csizmáját, és nekivágtunk az általam már előre kigondolt útvonalnak. Nem tettünk meg nagy távolságot, mindösszesen körülbelül 25 km volt az út, de pont elég ahhoz, hogy az előző nap olyannyira igénybe vett lábaink ne díjazzák az ötletünket. Nekem még a túrabakancsban is komoly fájdalmaim voltak, képzelhetitek, hogy a párom mit szenvedett. De valóságos hős volt, mert az első húsz kilométeren megállás nélkül dicsérte a motoros csizmát, hogy még nem rendeltetésszerű használatkor is imádnivaló a kis lábbelije. Az utolsó 5 kilométerre azonban már elfáradt (vagy a csizma, vagy a párom, ezt nem tudom behatárolni), és egy-egy kirohanása volt a kedvenc csizmáját illetően. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, és ledobhassuk magunkról a csizmákat. A lábai látványa meggyőzött arról, hogy én ilyen butaságok soha nem fogok csinálni.
Egyébként amilyen vészesnek tűnt, olyan hamar rendbe is jöttek a sérülései. Két nap múlva, amikor már hazafelé vettük az irányt, ismételten fel kellett vennie a motoros csizmáját, és azt hittük, hogy meg fog őrülni a fájdalomtól, de szerencsére nem így történt és a kis motoros csizma végig kényelmes viseletet nyújtott a hazafelé vezető úton. Idén viszont mindenféleképpen utcai cipővel készülve támadunk, ha más nem, berejtem a csomagjaim közé, én már úgy is profi vagyok a pakolásban.