Szeretném elmesélni nektek eddigi életem legszebb napját. Nem tudom, hisztek-e még a tündérmesékben, de én vissza kaptam a hitemet egy csodálatos férfinek köszönhetően. Nem hiszem, hogy soha többé nem érhetnek nehézségek az életben, de biztosan tudom, hogy ha egyszer véget ér az életem, én elmondhatom magamról, hogy megtapasztaltam az igaz szerelmet és igazán nagyon boldog ember voltam.
A kedvesem a múlthéten elvitt engem wellnessezni. Életem legromantikusabb hétvégéje volt. Már teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az igazi a számomra. Hosszú ideje együtt vagyunk, és ő az egyetlen férfi, akihez valaha közöm volt és még nem csalódtam benne soha. Mindig végtelenül figyelmes és odaadó velem, nem lehet egy rossz szavam sem. A megismerkedésünk óta számtalanszor meglepett kis apróságokkal, nagyon odafigyel, hogy minek örülnék igazán. A programszervezésben is nagyon odafigyel, hogy éppen mire lenne igényem. Ha fáradt vagyok, olyan programot szervez, ahol pihenhetek, míg ha bepörgök, nem rest eljönni velem táncolni sem.
Ez a kis kiruccanás is úgy alakult, hogy panaszkodtam, hogy mostanában nagyon fáradt vagyok, és jól esne valami kikapcsolódás. Tényleg, igazán sokat dolgoztam az utóbbi időben és teljesen kimerültem agyilag és fizikailag is. Voltak esték, mikor már pislogni is fájt, és nagyon vágytam rá, hogy kiszakadjak a hétköznapokból.
Múlthét pénteken szokásosan felkeltem reggel, elkészítettem a kávét, elkészültem, majd felébresztettem a szerelmemet, hogy lassan indulnunk kellene. Annyira figyelmes, hogy minden reggel elvisz engem dolgozni, így aznap reggel is a tudatlanok teljes nyugalmával beültem az autóba, és már neki is láttam a telefonomon megválaszolgatni az e-maileket, hogy ezzel is haladjak, míg beérünk. Úgy 10 perc múlva, miután elindultunk felnéztem, és akkor vettem észre, hogy teljesen más irányba megyünk, mint ahol dolgozom. Először megijedtem, de mikor láttam, hogy somolyog az orra alatt, már tudtam, hogy most elrabol. Csak annyit kérdeztem, hogy a főnököm tud-e róla, hogy én am nem megyek dolgozni, de mivel nagyon jóban vannak egymással, gondoltam, hogy ezt a merényletet előre eltervezték. Nagyon boldog és szerencsés nő vagyok.
A hétvége tökéletesen sikerült. Nagyokat sétáltunk, jókat ettünk, pancsoltunk és pihentünk. Szombat reggel például 10-ig aludtam. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen. Mikor felébredtem, gőzölgő kávé és reggeli vár, illetve egy kis ajándék dobozka. Mikor kibontottam, majdnem sírva fakadtam örömömben.
Történt ugyan is, hogy egyszer még régen az anyukámtól kaptam ajándékba egy gyönyörű swarovski nyakláncot, amit imádtam. Egy tökéletes darab volt, mindenhez lehetett hordani. Szolid, de mégis a maga egyszerűségében szép swarovski nyaklánc. Bárhova mentem, mindig felvettem, egy fajta kabbalaként is működött az életemben. Aztán egy alkalommal a strandról hazafelé konstatáltam, hogy elveszítettem. Hetekig nem tudtam magam túltenni az eseten. Kerestem mindenhol, de biztos, hogy kiesett valahol a homokban. Már éppen kezdtem elengedni a dolgot, mikor egy véletlen alkalommal rábukkantam egy online web shopban ugyan arra a darabra. Elképesztő boldogságot éreztem és el is terveztem, hogy meg fogom venni magamnak, de mikor ezen a csodás hétvégén kibontottam a kis ajándékdobozt, ott volt benne a nyakláncom. Hihetetlen, hogy ennyire jól tudja, hogy hogyan kell nekem örömet okozni. gyorsan fel is hívtam anyukámat video chaten és ő is annyira örült, hogy majd kiugrott a bőréből. A nyaklánc tökéletesen ugyan olyan volt, mint az eredeti.
Már ez is túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de még ezt is meg tudta fejelni az én kedvesem. Este lementünk vacsorázni egy hangulatos kis étterembe, és a vacsora közepén átnyújtott még egy kis dobozkát. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet benne. Kinyitottam, és láss csodát, a nyaklánchoz tartozó karkötőt rejtette. Elmesélte, hogy miközben böngészgetett, és rátalált a szerencse nyakláncom hasonmására, megtalálta ezt is, és azt gondolta, hogy ennek is biztosan örülnék. Nem is hiszem el, hogy tényleg ilyen rendes ez a pasi. És ami ez után következett, az minden képzeletemet felül múlta.
Vacsora után elmentünk sétálni. A közelben van egy szép tó, ami éjszaka hangulatosan ki van világítva égőkkel. Annyira romantikus volt, ahogyan ott andalogtunk. Majd egyszer csak megszólalt a kedvenc közös számunk, ő kicsit lemaradt mögöttem, és mikor hátra néztem, hogy jön-e mögöttem, már térdre is ereszkedett. Sokkot kaptam. Hihetetlen, hogy velem történik mindez. Feltette a nagy kérdést, és nem is volt kérdés, hogy mi a válaszom. Nagyon boldogan mondtam neki egy hatalmas Igent. Hajnalig táncoltunk a tóparton a romantikus fények közepette.
Másnap reggel szintén ágyba kaptam a reggelit, de teljesen más volt mégis a reggel, mint az előző. Olyan érdekes, de ez a menyasszonytudat teljesen megváltoztatja az ember hangulatát. Eddig is boldog voltam, igazán, de most valami olyat érzek, amire nem is találok szavakat. Kislány korom óta arra vágytam, hogy egyszer egy olyan férfi, akit igazán szeretek és ő is szívből szeret, kérje meg a kezemet. Valóra vált az álmom, ráadásul olyan tökéletes keretek között, hogy arról álmodni sem mertem. Fel kellett volna hívnom mindenkit azonnal, de nem akartam elrontani a meghittséget, amit akkor ott a szobában éreztem. csak ültünk ott az ágyon, összebújva, reggelizve, és nem szóltunk semmit. Boldogok voltunk.
Azóta persze értesítettem mindenkit, hogy milyen csodás dolog történt velem, és velem örül mindenki, akit szeretek. Az esküvőt jövő nyárra tűztük ki, de kiindulva abból, milyen csodálatos volt a lánykérés, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy életem legszebb napja lesz az esküvőm. És ahogyan álmodozom a jövőnkről, csak szép és boldog pillanatok vannak előttem. Biztos vagyok benne, hogy ez a férfi remek férjem lesz és csodálatos apja a gyermekeimnek.
És a non plus ultra a történetben: az előző nyakláncomat azért szerettem ennyire, mert jelentősége volt a számomra, és nagyon fájt, hogy elvesztettem. Ő nem csak a nyakláncomat adta vissza, hanem a jelentőséget is. Sőt. Még nagyobb jelentőséget. Hiszen ha most ránézek, nem csak egy szép szerencsét hozó nyakláncot látok, hanem a mindenemet. felidézi bennem örökre ennek a napnak az emlékét, és ha rajtam van, már pedig tuti, hogy ez a darab is mindig ugyan úgy rajtam lesz, mint az előző, mindig tudni fogom, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.
