Sokat gondolkodtam, hogy mit adhatnék a szüleimnek a 30. házassági évfordulójukra ajándékba, aminek biztosan örülnének. Igaz, mindenük megvan szerencsére, de szerettem volna egy szuper ajándékot adni nekik idén erre a jeles alkalomra. A tárgyak vásárlása már rég óta nem divat a családunkban, de élményt ajándékozni érvényes, és gondoltam most is ezt teszem, Nem csak azért szerettem volna nagyon meglepni őket, mert nagyon hálás vagyok nekik a létezésemért és azért, mert ilyen nagyszerű szülőként felneveltek engem és a testvéreimet és csodálatosabb nagyszülőket nem is kívánhatnék a gyerekeimnek, de azért is, mert nagyon nehéz év van a hátuk mögött. Az év elején sajnos eltemettük a nagymamámat, de ő már idős volt, számítottunk rá, hogy ez következik. Ennek ellenére nagyon megvisel minket a hiánya, főleg édesanyámat. Sokszor mondják, hogy nincsen szörnyűbb, mint elveszíteni egy gyereket, de azért az sem piskóta, ha az embernek az édesanyja megy el. Sajnos ez az élet rendje, sokat törődtünk akkoriban anyával, még a szokásosnál is többet és valahogy idővel sikerült megbékélnie. Mert elfogadni ezt, sosem fogja tudni az ember, de együtt élni vele talán lehet.
Aztán mikor már nagyjából rendeződött minden, és anya is valamivel jobban érezte magát, akkor apukám lett beteg. Konkrétan szívinfarktust kapott a semmiből. Nem volt semmi előjele. Nem fájt semmije, mindent csinált, ahogy szokott, majd egyik nap hirtelen arra kezdett panaszkodni, hogy fáj a háta, és néhány órával később a korházban kötött ki. Bent volt két hétig, mire teljesen felépült és jól lett, de ez egy olyan betegség, aminek a gyógyulással nincsen vége. Mert az egy dolog, hogy jól van, de az emberben folyamatosan ott motoszkál, hogy újra előjöhet. Anyukám mindent elkövet, hogy egészségesen tartsa, de minden igyekezet ellenére is előfordulhat, hogy újra megtörténik egy ilyen eset. Sajnos a sok évtizedes dohányzás és egészségtelen életmód nem igazán kedvez az egészségnek, és apánál ez most ütötte fel a fejét. Látom, hogy most már igyekszik jól viselkedni, de ahogy mondani szokás, kutyából nem lesz szalonna. Például mikor ez történt, az orvos előírta, hogy azonnal le kell szokni a dohányzásról. Anya úgy is tudja, hogy apa azóta nem cigizik, viszont én rájöttem, hogy esténként, mikor kimegy a sufniba „barkácsolni”, elszalad néhány szál. Aztán le lett tiltva a vörös húsokról, pedig imádja és csirkét eszik folyton, meg zöldségeket, amit meg igazán nem szeret, persze akkor, ha anya látja. Ha nem látja, akkor ezen a fronton is előfordul némi csalás. A múltkor rajtakaptam egy csülkös pacalon a közeli étteremben, de megígértem, hogy nem árulom be, pedig legszívesebben megtenném az ő érdekében. Rettegek a gondolattól, hogy újra megtörténhet ez a rémálom. Két dolog van, amit sehogy sem tud elcsalni, az egyik a sport. Anya vett egy fél konditermet otthonra, mert apa kikötötte, hogy nem hajlandó közösségben sportolni. Ezzel mondjuk jót tett magával, vagy is ez nézőpont kérdése, mert az egészsége biztosan jobb lesz, de nem tudja ellógni egyetlen egy alkalommal sem. Anya minden reggel szigorúan 8 órakor ráparancsolja a szobabiciklire és fél órán keresztül semmi szín alatt nem engedi le onnan. nagyon következetes, és azt gondolom, ebben a helyzetben jobbat nem is tehetne vele. A másik, amire nagyon figyel, az a gyógyszer. Nem kell sok félét szedni szerencsére, és amit szed azok is főként vitaminok, meg persze a panangin forte.
Anya ezen is nagyon akkurátusan rajta tartja a szemét, nehogy elmaradjon bármi is, amire szükség van. Talált egy weboldalt a neten, ahonnan minden alkalommal megrendeli és abszolút gyorsan ki is szállítják, ráadásul a szállításért külön fizetni se kell, mert több féle gyógyszert rendel, aminek az összege meghaladja a 10 000 Ft-ot, és így térítés mentes.
Szóval ezzel telnek a mindennapjaik és azt gondoltam, valami olyan meglepetést kellene kitalálnom, ami kicsit kimozdítja őket a szürke hétköznapokból. Arra gondoltam, elküldöm őket wellnessezni egyet. Ebben a szuper kis szállodában tulajdonképpen minden adott ahhoz, hogy apa tovább folytassa az új életmódját és anya felügyelje, de még is más környezet, kis pihenés, kimozdulás. Mikor felvetettem nekik, először örültek, de aztán elkezdték mondogatni, hogy de mit csináljanak ők ott, meg hogy mi nem megyünk velük, akkor unalmas lesz. Nem hittem a fülemnek. Ezek szerint annyira hozzá tud nőni a szülő egy idő után a gyerekéhez, hogy már nélküle nem is tud mit kezdeni. Azt gondoltam örülni fognak a kettesben töltött időnek, de úgy fest még ennél is jobban örülnek annak, ha együtt vagyunk ott mindannyian. Szóltam a többieknek és le is szerveztem mindent, megy az egész család. Én is nagyon várom, mert régen voltam ilyen helyen és örülnék neki, ha ki tudnánk kapcsolódni. Bár az a félelmem, hogy apa nem csak élni fog a társaságommal, hanem visszaélni is, hiszen mindig engem használ cinkos társnak, ha csalni akar, és az a véleményem, hogy ez most sem lesz másként. Minden esetre örülök az ötletemnek, és most már annak is, hogy mindannyian megyünk és velük ünnepelhetjük ezt a csodálatos, kerek évfordulót mindannyian egészségesen.